ELSŐ - RÉSZLET

Drágaságok !

WOW! Bevallom egyáltalán nem számítottam rá, hogy ennyien fogtok pipálni és kommentelni, de nagyon-nagyon boldoggá tettetek ! Arról ne is beszéljünk, hogy egyik  reggel meglepetten láttam, hogy már 31!!!!-en vagyunk, ami számomra egy nagyon nagy szám...! Erre nekem van képem  később, khm, hozni részt...Gratulálok magamnak ! Ha már témánál vagyunk, két-háromhetente lesznek részek, és a hét bármely napján érkezhet új bejegyzést ! Tudom, hogy néhányan csalódottak lesztek, de csak így fér bele az időmbe, ismét félbehagyni meg nem igazán számdékozom, de ígérem, ha időm engedi és Nektek sincs ellenetekre, lesznek meglepetés részek !:')

Nos, a részLETről: hát elég nehezemre esett eleinte megfogalmazni a történéseket, de arra gondoltam, hogyha nem írom meg, tutira még ennél nagyobb csalódást okozok Nektek, és így egyre jobban belejöttem ! Csak Értetek csinálom, drágák és nem győzőm elégszer elmondani mennyire imádlak Benneteket !! A teljes bejegyzés szombaton érkezik, csak azért rakom ki ezt a részletet, mert már nincs pofám tovább váratni titeket, ne haragudjatok rám !!
Hogy sikerült a bizonyítvány ? Érdeklődve várom a kommentárokat !

U.I.: Mi a véleményetek az új design-ról ? Szerintem bámulatos, örök hálám üldözi drága rebecca-t !

U.I.2.: FŐSZEREPBEN • KRITIKA

U.I.3.: Ha esetleg nem lenne egyértelmű, figyelmeztetlek benneteket, hogy ezen rész NEM a prológus folytatása !!!

U.I.4.: Jelöljetek be facebookon, bárkivel szívesen beszélgetek !:) LINK
 

Tiara Cassie B. Xx

________________________________________________

GÚNY
 

 Dühösen, ám beletörődve tűröm, ahogy az olcsó szesztől bűzlő, gusztustalan, enyveskezű alak szerencsétlenkedve próbálja felpeckelni a be nem álló számat. Már a rongy kinézetétől is rosszullét fog el, nem, hogy a szagától, ízétől.

- Bekaphatod ! - köpöm oda neki gyorsan a gúnytól áztatott szót, még mielőtt fogíveim közé nyomja az undorító, szennyes ruhafoszlányt.

A velem szemben ülő igen csak tetszetős, ugyanakkor borzasztóan igénytelen ismeretlen szemforgatva röhögi ki az imént történteket. Nyilván szórakoztatja a tény, hogy  ha már erőszakkal nem is tudok ellent állni, fröcsögő, felháborodott szövegelésemmel próbálok eredményt elérni. Jobban mondva próbáltam, hisz az anyag, mely egyáltalán nem engedi összezárni ajkaimat bizonyítja az ismételten füstbement tervet.

Szemeim összehúzódnak,indulatosan tekintek irányába, amely még szélesebb mosolyra készteti. Haragosan nézek körbe, jobban felmérve tartózkodási, illetve fogavatartási helyemet, próbálkozva nem figyelni a helikopter propellereinek idegtépő, monoton zúgására. Első észrevételem, hogy minden csupa kosz, piszok, nevezhetjük akárhogy. Mindig is betegesen rendmániás voltam, amely tulajdonság nem feltétlen előnyös, ha egy titkos szolgálat fontos, végrehajtó alkalmazottja vagy, ugyanis elintéznivalóink (a szó bármely értelmében értendő) végett jó néhány dologgal szembe kellett már néznünk.

- ...ezek tapasztalt ügynökök, nem kockáztathatunk ! - kapom el a mondatfoszlányt, amelyet a szomszéd, vezérlőhelyiségből hallani. Az előttem ülő alakkal egy pillanatra sokatmondóan egymás szemébe nézünk, majd fülünket hegyezve kapjuk vissza fejünket az ajtó irányába.

-...nincs de ! Indíts ! - ugyanaz a hang utasít. Bizonyára a 'kapitány'.

Abban a momentumban trappol be a parancsot kapó személy, mögötte egy talán hasonló rangú, azonban fiatalabb bűntársával. Mindkettőnket felrángatnak a földről, összekötöznek minket, majd végső lépésként a hozzámpréselt fiatal férfire egy zuhanórepülésre alkalmatos hátizsákot aggatnak, szorosan rögzítve azt. Újdonsült sziámi ikremnek és nekem azonnal leesik a tantusz, azonban egy cseppet sem rémülünk meg, hisz amennyiben hasonló kiképzésben részesültünk, az első, amit megtanítottak, hogy mit csinálj, ha kidobnak egy mozgó, légi járműből.

Két fém fogantyút megrántva, kitárják a nyílászárókat, amely végett panoráma kilátást nyerhetünk a gyönyörű, tiszta, kék égboltra. Nincs elengendő időm elmerülni a látványban, mert egy gunyoros integetés kíséretében kilöknek bennünket a mélységbe.

 

Folytatás szommbaton !

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT !

Utólag is boldog születésnapot szeretnék kívánni  bradfordi szívtiprónknak, Zayn Malik-nak ! ♥

 

NULLADIK

Halihó Drágaságok !

Íme, ígéretemhez híven megérkeztem a Nulladik résszel, azaz a történetem prológusával, tehát igazából ez afféle bevezető, nem is lett túlságosan hosszú, remélem nem bánjátok !

Most, ha megengeditek beszélnék egy kicsit a leendő bejegyzéseimről. Mint már említettem az ELŐSZÓ-ban, ez a történet valamivel komolyabb hangvételű lesz, sőt találhattok benne igen borús részeket is. de, hogy mégse ijesszelek el benneteket az olvasásától, elárulom, hogy mi a célom vele: szeretném bebizonyítani Nektek és mindenkinek, hogy egy unalmasnak látszó, 'komoly', esetleg szomorkás blog is lehet érdekfeszítő, izgalmas, sőt még vicces is !

Nagyon igyekezni fogok, hogy efelől sikerüljön meggyőznöm Titeket - ha esetleg nem így gondolnátok - e történet során.

Na, de hagyom mostmár a hegyi beszédet, jó olvasást és nagyon-nagyon boldog karácsonyt, valamint kellemes téli szünetet kívánok Nektek, drágaságok !

 

U.I.: Elképesztően köszönöm a 17! feliratkozót és a több, mint 6600 oldalmegjelenítést !

Tiara Cassie B. Xx

___________________________________________

KÍN
 

A cellában állandó szürkület uralkodott, mindössze egyetlen egy gyér napsugár tört utat magának a parányi, ablaknak csúfolt lyukon, megvilágítva a levegőben szállingózó porfelhőt. Egy fiatal lány - nő - lábait szorosan karolva, fejét erőszakosan térdeihez szorítva gubbasztott a sarokban. Zokogott. Keservesen zokogott. Válla folyamatósan rázkódott feltörő könnyei miatt, levegőt is alig kapott. Azonban néha elhallgatott és még szuszogását sem lehett hallani. Aztán újra csak néma, fájdalmas sírása töltötte be a teret.

A börtönteremre néző, végtelen hosszúságúnak tűnő folyosón halk, majd egyre hangosabb cipőkopogás hallik. A lány hirtelen, ijedten szívja be a levegőt, újból  kegyetlen némaság ülepszik a cellára, de az éles kopogás megmarad.

A hosszas zajongás véget ér, a katonai bakancs közvetlenül a rácsok előtt áll meg. A törékeny test remegni kezd, majd elképesztő lassúsággal, fokozatosan belátást enged könnyáztatott, mocskos, sebhelyes, mégis szabályos, szépívű arcára. Drágakőként csillogó, nagy szemeivel végig méri a rácsok túloldalán, lázán álldigáló, teljes katonai szerelésben feszítő, gúlyos mosolyú nőt. A lány megfeszül, szemében felgyullad a mérhetetlen düh és gyűlölet tüze. Emberfeletti gyorsasággal ugrik neki a hideg, rozsdás rácsoknak, és olyan erősen kapaszkodik beléjük, hogy vékony, csontos ujjai elfehérednek. 

Egyikük sem szól, csak némán farkasszemet néznek, mígnem egy erős férfihang kiabál valamit a szőkének, mire  az említett megfordul, aztán ismét visszanéz, hogy egy utolsó érzelemmentes, kárörvendő vigyort megeresszen. Ezután félre áll, hogy a rab is láthassa mi folyt eddig a katona háta mögött.

Két izmos kar, egy erőtelen férfit húz, két vállánál megragadva, majd mikor már elég közel érnek, hagyják elterülni a földön a fiatal testet arcával fölfelé. Ő volt az. A vasoszlopokhoz eddig erősen ragaszkodó lányból fájdalmas visítás tör fel, és szintén a talajra rogy, kínjában a falat kaparja dobhártyát szaggató sikítozásai kíséretében.

Aztán egyszerre minden elsötétül.

 

"Ez a fájdalom lesz neki a legszörnyűbb: mert nincs nagyobb kín annál, mint ha az ember bosszút akar állni és nem tud bosszút állni."

Nyikolaj Vasziljevics Gogol